Igazi angol reggeli után a vendéglátó úr elvitt minket az iskolába. Szó szerint szédületes volt! A baloldali közlekedésről hallani meg átélni két különböző dolog. Olyan érzés, mintha összevissza menne mindenki, egyenes beléd akarnának hajtani.

Az iskola épülete a folyóparton áll. A keskeny piros ajtó megtévesztő, belül igencsak tágas. Barátságosan fogadtak. Az én tanárom Katie. A csoportban nyolcan vagyunk. Rajtam kívül egy Anita from Hungary, két bolgár hölgy, Francesco Olaszországból, egy nagyon jóképű spanyol középiskolai tanár, egy osztrák és egy német nő.

Először párban kérdezgettük egymást, aztán a másik személyt kellett bemutatnunk a párbeszédünk alapján. A keresztneveket Katie felírta a táblára és a kezdőbetűvel találó melléknevet kellett mondani hozzá. Soha nem gondoltam, hogy a Zsuzsa név kimondhatatlan a külföldiek számára. És z-vel melléknév? Lehetetlen. :)

Szünetben ihattunk kávét, teát gyümölcslevet és van pici keksz is.

A második etapban kibővültünk egy másik csoporttal. Körben ülve otthonról is ismert név-memorizáló játékkal kezdtünk. Aztán sorban olyan beszélgetős, kérdezgetős feladatokat kaptunk, amelyekkel a kérdésszerkesztést is gyakoroltuk és rengeteget beszéltünk egymással. Természetesen sok érdekesség derült ki egymásról. Nagyon vidám a hangulat!

Délután Roger sokat beszélt a város történetéről, körbevezetett minket a centrumon. Végül a gótikus katedrálist mutatta meg, mely 1050-ben épült.

Levezetésnek shoppingoltunk a lányokkal.

Anitával még egy extra buszos városnézést tartottunk, ugyanis ellenkező buszra szálltunk. De hazataláltunk. :)